Nem vagyok az a kimondott vérbringás. Eme sporttevékenységem általában kimerül abban, hogy kerékpárral megyek be Levélről Óvárra, hogy a „ki nem vezet” kérdésre fel tudjam tenni a kezemet. Majd később haza. Ez oda vissza 12 kilométer, ami nem egy Tour de France.

Már vagy fél órája mozdulatlanul, hátamat egy fűzfának támasztva heverésztem. Nem esett volna jól semmiféle fizikai megterhelés, ezért inkább kővé meredten bambultam kifelé a fejemből. A balatonfenyvesi nyaralás második napja mindig arról szólt, hogy valahogy éljük túl. Ugyanis a megérkezés utáni estén olyan pálinkaáradat zúdult a társaságra – köszönhetően Imre bácsinak, aki évek óta vendégül lát minket –, hogy azt csak az igen gyakorlott ivók tudták állva végigcsinálni. Magam soha nem tartoztam közéjük, a negyedik kör után általában vagy az ágyban, vagy amellett kötöttem ki. Guggolva, fekve, hanyatt, homlok és még egyéb elképzelhetetlen pózokban.

A munkavédelem egy egészséges szinten szükséges és fontos. Nyilván azért költ erre sok cég pénztömegeket, hogy saját magát óvja felesleges problémáktól.

No, de adott ez az egészséges szint, és adott a manapság nagyon divatos őrültség. Amikor tulajdonképpen úgy alakítjuk ki a világunkat (és ez nem csak a munkavédelemre vonatkozik), hogy hülyékre írjuk. Tehát egyetlen folyamathoz se kelljen a legalapvetőbb sütnivaló sem.

Mindig van választásunk. Ha valamit, hát ezt apám emberesen belém verte. Nem is igazán tudnám ezt szebben megfogalmazni, hiszen ha valamit annak idején rosszul csináltam, kaptam akkora füleseket, hogy a fal adta a másikat. Ha esetleg voltam oly bátor, hogy megkérdezzem, mi a búbánatot csináltam rosszul, akkor jött a párja. Hiszen a pofon is párban szép, nem csak a whiskys pohár. Nem mondanám, hogy a sok pofonnal sikerült a helyes útra terelnie. Megszámolni nem lehet, hányszor hoztam rossz döntést életemben.

Lassan egy éve költöztünk be levéli házunkba, így idén már úgy döntöttünk, ideje, hogy a kert is olyan legyen, hogy munkavédelmi felszerelés nélkül lehessen időt tölteni kint. Disznóól bontás, kerítés eltüntetés, szántás, rotálás, boronálás, füvesítés. Természetesen a már meglévő körtefa is kapott barátokat egy barack és egy szilva személyében, hogy ne csak egyféle... lekvár legyen. Feketeribizli, málna, pampafű, fenyő. Minden, mi kell.

Sziasztok! Emlékeztek rám? Én vagyok az a csóka, aki régen sok-sok novellával, és elgondolkoztató, ugyanakkor szórakoztató szösszenettel próbáltam színesebbé tenni a napjaitokat.

Bizonyára páran azért igen. Ha felvetődne a kérdés, mivel pazaroltam az időmet írás helyett, gyorsan megválaszolom. Egyáltalán nem kifogásként, nyugodtan tessék megvesszőzni!